Templom
A KÉTHELYI TEMPLOM
RÖVID TÖRTÉNETE
A kéthelyi templomot
jelenlegi formájában Kéthelyi Birodalmi Gróf Hunyady
család építette a Szentháromság tiszteletére 1739-ben
barokk stílusban. Az egyházias érzésű építtető család
gondoskodott a templom berendezésérők is. A veszprémi
egyházmegye sorrendben IX-ik legnagyobb templomának
(44x12m) belsejét méltóképpen ékesítik a művész ,
barokk stílusban fából faragott szobrok. Csodálatra
méltó az egyedülálló főoltár építménye, a szószék és a
két mellékoltár.
A jelenlegi templom
közvetlen elődje 1715-ben épült Zsankóházi Zsankó
Miklós akkori földesúr költségén Szent
Kozma és Damján vértanuk tiszteletére. Ez a
korábbi templom képezi a mostani nagytemplom keleti
kereszthajóját és az oltár most is a vértanú
testvérpár tiszteletét mutatja. A nyugati kereszthajó
mellékoltárának képe az angyali
üdvözletet ábrázolja.
Baloldalon, ahogy
belépünk a templomba, a kórus alatt a Lourdes-i
Szűzanya szobrát látjuk, majd az ablak alatt a Missios
kereszt és a Jézus Szíve szobor látható, amely a
Vincés nővérek elkergetése után a zárdai kápolnából
lett átmentve ide.
A templomhajó és az
oldalkápolnák találkozásánál, ugyancsak baloldalt áll
a csodálatos faragású és arannyal díszített szószék. A lábazati részen található a
négy evangélista, - kezükben író helyzetben az
evangéliumos könyvük – mellettük találjuk mindegyiknek
a szimbólumát. A hangvető részen alul látjuk a
Szentlelket fénylő sugarakkal, aranyozva; felülről
pedig Krisztus Táborhegyi megdicsőülése, dinamikus
szoborcsoportban a három apostollal, Péter, Jakab,
Jánossal. Jézus mellett pedig Illés és Mózes.
Jobb oldalon a kórus
alatt láthatjuk az egyetlen hársfatömbből, egyben
kifaragott Pietát, melynek alkotója ismeretlen,
akárcsak a többi műalkotásé, de a művészi kivitelezés
lenyűgöző szépségű. Az oldalbejáró mellett látható egy
nyolcszögletű kőpersely a XIV. sz.-ból, mely valószínű
a középkori Fancsi várban állott Mária-kápolnából
került a nagytemplomba. Fancsi István volt az, aki
1433-ban Zsigmond király kíséretében található, mikor
is Zsigmond magyar király 1433. május 21-én nagy
magyar kísérettel bevonult Rómába, ahol május 31-én
IV. Jenő pápa Zsigmondot német-római császárrá
koronázta. Ekkor kért Fancsi István IV. Jenő pápától
búcsúnyerési kegyelmet a birtokába tartozó Bereni
Szent Iván (Balatonberény, Keresztelő Szent János
temploma) és a kéthelyi Mária kápolna (a várban állott
Mária kápolnáról van szó) számára. Amit meg is kapott.
A kőpersely 20 cm mélységű.
A keleti kápolna volt
az első templom, mely templomot a középkori romokra
építette Zsankóházi Zsankó Miklós, aki hithű katolikus
volt és királypárti, ezért holtteste a templom
kriptájába lett eltemetve. Szemben a testvérével
Boldizsárral, aki protestánssá lett és a kuruc időkben
a Rákóczi-párt főispánja volt Somogy –vármegyének. A
Szatmári béke (1711) után a rebellis Boldizsár
birtokát elkobozták és a király III. Károly a császári
házhoz hű, Morvaországból származó Harrah bárónak
adományozta, akitől a Királyi Táblán keresztül
lefolytatott peres eljárás útján az Erdélyből származó
Hunyadi család kapott meg, immár a teljes Zsankó
birtokot, tekintettel arra, hogy leányágon bizonyítani
tudták a rokonságot az utód nélkül elhunyt Zsankó
családdal. A gyönyörű mellékoltáron látható szentek:
Szent Miklós püspök, Szent Ágoston püspök, Szent
Joachim és Szent Anna. Középen fent kettős boltívben a
Szűzanya mennybevétele. A tabernákulum helyett pedig
Jézus Szíve dombormű.
A
nyugati kápolna a szimmetria kedvéért lett építve,
gyönyörű barokk oltárral: az oltárkép az angyali
üdvözletet ábrázolja. Szentek: Szent Borbála, Szent
Sebestyén, Szent Rókus és Szent Lúcia. Középen fent
pedig Nepumuki Szent János vértanúsága, amint a
pribékek éppen a Moldva folyóba lökik a Károly hídról
a király parancsára, mert nem volt hajlandó a gyónási
titkot elárulni. A szentélyben figyelemre méltó egy
votív kép, mely 18. századból
való. Ezen a Sasvári Pietát emeli magasba
két puttó, alatta búcsúsok processiója a segesdi
kápolnával.
A
műemlék templom szépségét még fokozzák az 1996-ban
készített színes ólomüveg ablakok.
A templom 1750-ben készült el, és a pünkösd utáni hatodik vasárnapon
szentelte fel Padányi Biró Márton püspök.
Képek a templomról