A római pápa
Ahogyan az Úr rendelése szerint Szent Péter és a többi apostolok egyetlen testületet alkotnak, úgy kapcsolódna egymáshoz Péter utóda, a római pápa és az apostolok utódai, a püspökök is.
A püspökök testületének feje a római egyház püspöke, akiben jelen van az a tisztség, amelyet az Úr sajátosan Péternek adott meg, aki első az apostolok között; ez a tisztség utódaira is átszáll. Ez a püspök Krisztus helytartója és ezen a földön az egész egyház pásztora; tehát hivatalánál fogva a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban, és ezt a hatalmát mindig szabadon gyakorolhatja.
(Az Egyházi Törvénykönyv 330-331 kán.)

XIV. Leó pápa
Jóllehet a katolikus egyház Jézust tekinti legfelsőbb lelki vezetőjének, a földi egyházszervezet legfőbb pásztora – Krisztus földi helytartójaként – Róma püspöke, a pápa, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egész egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Mivel Jézus Szent Pétert a többi apostol fölé emelte, ezzel a katolikusok szerint a pápai szolgálat alapját vetette meg. (A pápa egyik latin elnevezése: servus servorum Dei = Isten szolgáinak szolgája.)
XIV.
Leó pápa életútja
1987-ben teológiából doktori fokozatot szerzett. 1988-ban Peruba, a trujillói misszióba küldték, hogy a Chulucanas, Iquitos és Apurímac vikariátusokban az ágostonos jelöltek közös képzését vezesse. Ez a misszió 11 évig tartott, ezután kinevezték a chicagói Jó Tanács Anyja tartomány perjelévé, később pedig a rend általános perjelévé. Így ő lett a felelős az Ágoston-rend tervezési és irányítási folyamataiért.
Ferenc pápa 2014. november 3-án kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává, és ezzel szufári címzetes püspöki méltóságra emelte. 2014. december 12-én szentelték püspökké. A Szentatya 2020. április 15-én kinevezte a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusává.
Az egyház központja
A római Szent Péter-bazilika Michelangelo által tervezett kupolájával a világ egyik leghatalmasabb temploma.
A katolikus egyház központja, a római pápa székhelye. A pápa a világegyházat a Rómában lévő – független államként működő az olasz főváros, Róma belvárosától közigazgatásilag elválasztott,- Vatikánvárosból kormányozza, amelynek szintén ő az államfője. A pápát a pásztori tevékenységének gyakorlásában legfőképpen a Római Kúria segíti, amely részt vesz az egyházon belüli, a társadalom különböző területein, valamint a nemzetközi életben végzett tevékenységekben. Ezenkívül a pápát segítik – főként konzultatív, illetve tanácsadói szolgálattal – a püspöki szinódusok, valamint – mind testületileg, mind egyénileg – a bíborosok kollégiuma. A bíborosok testületének a feladata konklávé keretében a pápa megválasztása is, amely tisztségre az egyház bármely férfi tagját megtehetik, de a 14. század óta a bíborosok közül szoktak választani. Az Egyház hivatalos rendelkezéseit az Egyházi Törvénykönyv tartalmazza. A katolikus egyház hivatalos nyelve a latin, de a vatikáni közigazgatásban elsősorban az olasz nyelv a használatos, emellett további hat nyelv (angol, francia, lengyel, német, portugál, spanyol) félhivatalos státuszt élvez. Itt található a világ második legnagyobb méretű temploma a katolikus Szent Péter-bazilika, mely épületként az egyház egyik jelképévé vált.
Az egyház hierarchikus felépítése
A katolikus hierarchiában az egyházi rendet a klerikusok alkotják. Három nagyobb rendre oszlik: püspökség (episcopatus), áldozó papság (presbyteriatus), szerpapság (diaconatus). A klerikusok azok a férfiak, akik részesültek a szolgálati papság szentsége, az egyházi rend három fokozatának – diakónusok, papok, püspökök – valamelyikében.
Területi felosztás
Az egyházmegye (püspökség, dioecesis) a püspök által vezetett egyházkormányzati egység. Több egyházmegye alkot egy egyháztartományt (érseki széket). Az egyházmegyék élén a megyés püspök áll. Az egyházmegyék kisebb egységei a főesperességek, amik esperesi kerületekre tagolódnak tovább. A legkisebb területi egységek a plébániák, más néven egyházközségek, vezetésükre egy vagy több pap van kinevezve.
Három évszázad pápái:
XIX. század
251. VII. Piusz 1800 – 1823
252. XII. Leó 1823 – 1829
253. VIII. Piusz 1829 – 1830
254. XVI. Gergely 1831 – 1846
255. Boldog IX. Piusz 1846 – 1878
256. XIII. Leó 1878 – 1903
XX. század
257. Szent X. Piusz 1903 – 1914
258. XV. Benedek 1914 – 1922
259. XI. Piusz 1922 – 1939
260. XII. Piusz 1939 – 1958
261. Boldog XXIII. János 1958 – 1963
262. VI. Pál 1963 – 1978
263. I. János Pál 1978
264. II. János Pál 1978-2005
XXI. század
264. II. János Pál 1978-2005
265. XVI. Benedek pápa 2005-2013
266.
Ferenc
pápa 2013-2025
267.
XIV. Leó 2025-
Pápai jelvények
-Tiara: pápai hármas korona. VI. Pál pápa óta nem használják.
-Infula. XVI. Benedek címerében tiara helyett egy infula (süveg) látható.
-Pásztorbot: a 7. századtól használják.
-Pallium: Gyapjúból
készült fehér szalag, ami a nyakat
gallérként veszi körül, elöl és hátul
rövid szárral, hat kis fekete
kereszttel beleszőve. A pápával való
hűség jeléül az érsekek is viselik.
A pallium az elveszett
bárányra emlékeztet, amelyet a pásztor
vállára vesz, ezért bárányok gyapjából
szövik. A pallium tehát a jó pásztor
jelképe, aki gondját viseli a nyájnak.
A római egyházzal való szorosabb
egységet is kifejezi a pallium. A II.
Vatikáni zsinatig a pallium viselése
szigorúbb szabályokhoz volt kötve.
Csak nagyobb ünnepeken, nagyobb
szertartások alkalmával viselték. Ma
már az érsek vagy a püspök is minden
szentmisén viselheti.
A pallium használata a keleti
egyházakban is szokásos és mindegyik a
saját hagyományait és egyházfejedelmét
követi. A Róma melletti Tre Fontane
trappista kolostor szerzetesei minden
évben felnevelnek két bárányt, ezek
gyapjának egy része szolgál a
palliumok szövéséhez.
-Pápai kulcsok: A Földi és a Mennyei Királyságok kulcsai.
-Halászgyűrű:
aranygyűrű Szent Péter képével.
A
halászgyűrű a halászó Szent Pétert
ábrázolja. A dombormű körül a pápa
neve olvasható. A pápa halála után a
gyűrűjét összetörik. Az új gyűrű már a
konklávén is jelen van, a névnek ki
van hagyva a hely.
A gyűrűt 1842-ig használták hivatalos
dokumentumok lepecsételésére. Minden
pápának új gyűrűje van, ami aranyból
készül. A beavatási szertartás
alkalmával a gyűrűt a camerlengo
ünnepélyesen felhúzza az új pápa bal
kezének gyűrűsujjára. A halál beálltát
követően pedig ugyancsak a camerlengo
más bíborosok jelenlétében
ünnepélyesen összetöri egy
ezüstkalapáccsal. Erre azért van
szükség a hagyomány szerint, hogy a
pápai interregnum időszakában ne
hamisíthassanak dokumentumokat a gyűrű
pecsétjével.
IV. Kelemen pápa tesz először említést
1256-ban unokaöccsének, Peter
Grossinak írt levelében a
halászgyűrűről, amelyet magánlevelei
lezárására használt: az olvasztott
viaszba nyomta a gyűrűt. A nyilvános
dokumentumokat ezzel szemben a pápai
pecséttel zárták le, amelyet
olvasztott ólomba mélyesztettek bele.
Ezeket a dokumentumokat nevezték
később bulláknak (a bulla eredetileg
az olvasztott ólomdarabot jelentette).
A halászgyűrű használata a XV.
században változott meg, amikor pápai
leveleket zártak le vele. Ez a
gyakorlat 1842-ben fejeződött be.
Századokon át a halászgyűrűt nem
használták a gyakorlatban, hanem
inkább feudális szimbólum volt. A
bíborosok még ma is a pápa elé
járulnak, hogy térden állva
megcsókolják a gyűrűt.
-Sedia gestatoria: pápai trón, amelynek 20. század végi mozgó változata a különleges kialakítású páncélozott gépjármű, a pápamobil.
-Pápai kereszt
-Szent
Péter-bazilika
erkélye.